A Székesfehérvári 17. Honvéd Gyalogezred emléknapján és a Magyar Honvédség Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred alakulat napján ünnepi megemlékezést tartottak a Zichy ligetben. A katonai tiszteletadással zajló eseményen az emlékező beszédeket követően koszorúzással rótták le kegyeletüket a katonák emléke előtt a résztvevők.
Július 18-a az első világháborúban harcolt Magyar Királyi Székesfehérvári 17. Honvéd Gyalogezred emléknapja. A hős katonák tiszteletére hagyományosan minden évben megemlékezést tart a város a Zichy ligeti emlékmű előtt. Ez a nap, immár tavaly óta a Magyar Honvédség Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred alakulatnapja is. A 17-es gyalogezred Zichy ligeti szobránál szombaton kora délelőtt rendezett ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött, majd a Magyar Honvédség Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka mondta el ünnepi gondolatait.
„A 17-esek emléknapja lehetőséget ad arra, hogy felidézzük közös katonai múltunk egy meghatározó fejezetét és tisztelettel forduljunk mindazok felé, akik szolgálatukkal, helytállásukkal és áldozatvállalásukkal maradandó példát hagytak örökül ránk. Azok előtt a katonák előtt hajtunk fejet, akik Székesfehérvárról indultak szolgálatba és akik a harctereken tanúsított bátorságukkal, hűségükkel és áldozatvállalásukkal örökre beírták nevüket a katonai történelembe.” – emelte ki beszédében dr. Drót László dandártábornok.
A nap a Magyar Honvédség Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred számára különös jelentőséggel bír, hiszen az alakulat katonái olyan helyen teljesítenek szolgálatot, amelyhez több mint egy évszázados katonai hagyomány kapcsolódik. E múlt ismerete és ápolása erősíti az összetartozást, tartást ad a mindennapi szolgálathoz és segít megőrizni azokat az értékeket, amelyeket a katonai elődök képviseltek. Az ezred névadójáról, Sipos Gyula ezredesről megemlékezve a dandártábornok kiemelte, ő egy olyan parancsok és bajtárs volt, aki katonáival vállalta a szolgálat minden nehézségét, életútjával maradandó példát adott hűségből, bátorságból és bajtársiasságból.
Pozderka Zoltán ezredes, a Magyar Honvédség Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred ezredparancsnoka emlékező beszédében felidézte a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred történetét. Az alakulat világháborús szerepvállalásáról, az isonzói csatáról szólva elmondta, a székesfehérvári alakulat keményen harcolt és helyt állt a Doberdó-fennsík védelmében. Az alakulatot egészen a háború végéig Sipos Gyula ezredes vezette, majd fegyverszünet aláírását követően egyben, szervezetten hozta haza az ezredet. Pozderka Zoltán beszéde zárásaként szólt a 2018-ban megalakult Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezredről. „Felelősségünk, hogy szolgálatunkkal, eskünkhöz való hűségünkkel, és mindennapi helytállásunkkal méltó folytatói legyünk annak a példának, amelyet elődeink ránk hagytak.”
A hadtörténelemi örökség megőrzése és tovább örökítése számos formában valósulhat meg. E nemes küldetés jegyében a Munkácsy- és Holló László-díjas, Kunst Meister festőművész, Simon M. Veronika alkotásainak adományozásaival hosszú évek óta gazdagítja és őrzi a magyar hadtörténelem emlékeit. Ezúttal az ezred számára ajánlotta fel Sipos Gyula portréját, amelyet az ünnepi megemlékezés keretében adott át.
Ezt követően a résztvevők megkoszorúzták a 17-es gyalogezred emlékművét, Székesfehérvár Megyei Jogú Város nevében Horváth Miklós Csaba alpolgármester helyezte el az emlékezés virágait. Az ünnepség a Szózat és a Magyar Takarodó akkordjaival zárult az oroszlános emlékműnél.
A megemlékezésen jelen volt Borics Mihály országgyűlési képviselő, Buday Attila, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal főigazgatója, a Magyar Honvédség Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred korábbi parancsnokai, a fegyveres, rendvédelmi és civil szervezetek képviselői, valamint Sipos Gyula unokája is.
(ÖKK, fotó: Simon Erika)
