A Fehérvár FC labdarúgó csapata két sérült válogatott ásza, Fiola és Kalmár nélkül is simán, 4-0-ra verte az eddig kiválóan szereplő DVTK-t az NB I (OTP Bank Liga) 11. fordulójában, így a bajnokság harmadához érve 14 ponttal a 7. helyen áll. A Vidi góljait Kodro (2), Christensen és Kastrati szerezte.

Vidi 23 24 RBD tuzijatek1

Az első félidőben először az RBD ultráinak pirotechnikai bemutatója és az ezzel járó füst okozott izgalmat, percekig állt is a játék, mert nem lehetett látni sok mindent a DVTK térfelén. Az már más kérdés, hogy a nagy „tűzijátékban” néhány ülőhely is veszélybe került, így a tűzoltóknak kellett közbe lépni…

Ezt követően a kapuk előtt is akadtak izgalmak mindkét oldalon, igaz, a hazai oldalon Tóth Balázsnak kellett többször is nagyot védenie, miközben a másik oldalon Odincovnak kevésbé, mert a piros-kék támadók a kaput csak ritkán találták el. Egészen a 42. percig, amikor Christensen csaknem egy év után megszerezte első gólját a Vidiben, szépen kilőtte a bal alsó sarkot a 16-osról (a címlapképen ez látható).

Vidi 23 24 DVTK Kodro1 gol

A hat perces hosszabbítás is hozott még gólt: Kodro terelt be a kapuba egy kipattanót Katona lövése után 10 méterről, így egyértelműen a hazai oldal lehetett elégedettebb az első játékrészt követően, ha a játékkal nem is, az eredménnyel mindenképp.

A fordulást követően sem adta fel a Diósgyőr, becsülettel próbálkozott a szépítéssel, de nem volt sok átütőerő a támadásaiban. Jött aztán a 69. perc, amikor elgázolta Florest egy sárgáért, de miután ez már a második volt neki, mehetett is zuhanyozni.

Vidi 23 24 DVTK kiallitas2

Itt megjegyezném, hogy Flores ezúttal is nagy elánnal és kedvvel robotolt a pályán, elveszett labdát nem ismerve, mindkét kiállításnál (merthogy volt még egy a meccs végén is, amikor Szatmári Csaba csúnyán letalpalta) is vele szemben szabálytalankodtak, így komoly húzóereje volt a hazai alakulatnak, amelyben Christensen produkciója talán még feltűnőbbnek hatott, mivel téli érkezését követően ez volt az első olyan meccse, amikor nem érhette kritika a teljesítményét, ami nem csak a góljában mutatkozott meg, mert bejátszotta az egész pályát, jó labdákat adott és sokat szerzett is, ami az ő szűrő posztján igen fontos. Remélhetőleg nem kell újabb 10 hónapot várni arra, hogy ezt megismételje.

Vidi 23 24 DVTK Christensen1

Bartosz Grzelak, a Vidi edzője most sem dicsekedhetett azzal, hogy az ő remek meglátásai, taktikája és váltásai hoztak szép győzelmet a konyhára, mivel ezúttal is a szokásos sémát hozta: amikor csapat a kiállítást követően emberelőnybe került, nem váltott azonnal, nem cserélte be a ma is ólomlábakon mozgó Bese helyére bátran és jó taktikushoz illően a villámléptő Kastratit, hogy a kitámadó DVTK-t megkontrázva, „megfutva” megszerezze csapata a minden kérdést eldöntő harmadik gólt, ezért – mivel a diósgyőriek addigra már négyet cseréltek, sokkal frissebbek voltak – igazából meg sem látszott a létszámkülönbség. Grzelak – ha nincs sérülés – akkor egyszerűen nem hajlandó a 75. perc előtt cserélni, ami mára az ő érdekes védjegyévé vált, nem feltétlenül pozitív vonatkozásban… És láss „csodát”! A 78. minutumban végre rászánta magát a cserére, igaz előnyben is támadót cserélt támadóra, bejött Lirim Kastrati, aki alig 3 perccel később Katona remek kiugratásával a kapuig száguldott középen, kissé balra sodródva, majd elegánsan az ellenkező sarokba gurított mintegy 8 méterről. Eddig kellett várni, mire az edző rájött, hogy mi lehet ebben a szituban a legjobb döntés.

Aztán Kodro is bevert még egyet közelről a teljesen széteső diósgyőri védők között, majd még jött a már említett Szatmári féle „lapos” belépő a második pirosért, ami már nem osztott, nem szorzott, a Vidi simán megverte a DVTK-t. 4-0-nál már Grzelak is volt olyan „bátor”, hogy becserélje Berkit, Karamokót és Spandlert, hogy fussanak néhány métert legalább, ha már végig melegítették a teljes második félidőt.

Vidi 23 24 kozonsg1

Megvan tehát az újabb fontos három pont, járt a végén a taps a csapatnak, a csapattól a „tüzes” RBD-nek (a diósgyőri kemény legények sem akartak ebben lemaradni, a hajrában ők a pályára dobtak füstölgő-égő tűzijátékot, újabb munkát adva a tűzoltóknak), mindenki boldog volt, s újra optimista. A jövő hét szombati (november 4., 18.00) Újpest elleni hazai meccsig mindenképpen marad az optimizmus, a többire majd utána térjünk vissza.

Kalmár esetében pedig szurkoljunk, hogy az állítólagosan a tegnapi edzésen összeszedett „kisebb” térdsérülés tényleg kisebb legyen és ne olyan, aminek okán további hosszú heteket kell kihagynia a Vidi fazonszabászának…