A Fehérvár FC labdarúgó csapata két sérült válogatott ásza, Fiola és Kalmár nélkül is simán, 4-0-ra verte az eddig kiválóan szereplő DVTK-t az NB I (OTP Bank Liga) 11. fordulójában, így a bajnokság harmadához érve 14 ponttal a 7. helyen áll. A Vidi góljait Kodro (2), Christensen és Kastrati szerezte.
Az első félidőben először az RBD ultráinak pirotechnikai bemutatója és az ezzel járó füst okozott izgalmat, percekig állt is a játék, mert nem lehetett látni sok mindent a DVTK térfelén. Az már más kérdés, hogy a nagy „tűzijátékban” néhány ülőhely is veszélybe került, így a tűzoltóknak kellett közbe lépni…
Ezt követően a kapuk előtt is akadtak izgalmak mindkét oldalon, igaz, a hazai oldalon Tóth Balázsnak kellett többször is nagyot védenie, miközben a másik oldalon Odincovnak kevésbé, mert a piros-kék támadók a kaput csak ritkán találták el. Egészen a 42. percig, amikor Christensen csaknem egy év után megszerezte első gólját a Vidiben, szépen kilőtte a bal alsó sarkot a 16-osról (a címlapképen ez látható).
A hat perces hosszabbítás is hozott még gólt: Kodro terelt be a kapuba egy kipattanót Katona lövése után 10 méterről, így egyértelműen a hazai oldal lehetett elégedettebb az első játékrészt követően, ha a játékkal nem is, az eredménnyel mindenképp.
A fordulást követően sem adta fel a Diósgyőr, becsülettel próbálkozott a szépítéssel, de nem volt sok átütőerő a támadásaiban. Jött aztán a 69. perc, amikor elgázolta Florest egy sárgáért, de miután ez már a második volt neki, mehetett is zuhanyozni.
Itt megjegyezném, hogy Flores ezúttal is nagy elánnal és kedvvel robotolt a pályán, elveszett labdát nem ismerve, mindkét kiállításnál (merthogy volt még egy a meccs végén is, amikor Szatmári Csaba csúnyán letalpalta) is vele szemben szabálytalankodtak, így komoly húzóereje volt a hazai alakulatnak, amelyben Christensen produkciója talán még feltűnőbbnek hatott, mivel téli érkezését követően ez volt az első olyan meccse, amikor nem érhette kritika a teljesítményét, ami nem csak a góljában mutatkozott meg, mert bejátszotta az egész pályát, jó labdákat adott és sokat szerzett is, ami az ő szűrő posztján igen fontos. Remélhetőleg nem kell újabb 10 hónapot várni arra, hogy ezt megismételje.
Bartosz Grzelak, a Vidi edzője most sem dicsekedhetett azzal, hogy az ő remek meglátásai, taktikája és váltásai hoztak szép győzelmet a konyhára, mivel ezúttal is a szokásos sémát hozta: amikor csapat a kiállítást követően emberelőnybe került, nem váltott azonnal, nem cserélte be a ma is ólomlábakon mozgó Bese helyére bátran és jó taktikushoz illően a villámléptő Kastratit, hogy a kitámadó DVTK-t megkontrázva, „megfutva” megszerezze csapata a minden kérdést eldöntő harmadik gólt, ezért – mivel a diósgyőriek addigra már négyet cseréltek, sokkal frissebbek voltak – igazából meg sem látszott a létszámkülönbség. Grzelak – ha nincs sérülés – akkor egyszerűen nem hajlandó a 75. perc előtt cserélni, ami mára az ő érdekes védjegyévé vált, nem feltétlenül pozitív vonatkozásban… És láss „csodát”! A 78. minutumban végre rászánta magát a cserére, igaz előnyben is támadót cserélt támadóra, bejött Lirim Kastrati, aki alig 3 perccel később Katona remek kiugratásával a kapuig száguldott középen, kissé balra sodródva, majd elegánsan az ellenkező sarokba gurított mintegy 8 méterről. Eddig kellett várni, mire az edző rájött, hogy mi lehet ebben a szituban a legjobb döntés.
Aztán Kodro is bevert még egyet közelről a teljesen széteső diósgyőri védők között, majd még jött a már említett Szatmári féle „lapos” belépő a második pirosért, ami már nem osztott, nem szorzott, a Vidi simán megverte a DVTK-t. 4-0-nál már Grzelak is volt olyan „bátor”, hogy becserélje Berkit, Karamokót és Spandlert, hogy fussanak néhány métert legalább, ha már végig melegítették a teljes második félidőt.
Megvan tehát az újabb fontos három pont, járt a végén a taps a csapatnak, a csapattól a „tüzes” RBD-nek (a diósgyőri kemény legények sem akartak ebben lemaradni, a hajrában ők a pályára dobtak füstölgő-égő tűzijátékot, újabb munkát adva a tűzoltóknak), mindenki boldog volt, s újra optimista. A jövő hét szombati (november 4., 18.00) Újpest elleni hazai meccsig mindenképpen marad az optimizmus, a többire majd utána térjünk vissza.
Kalmár esetében pedig szurkoljunk, hogy az állítólagosan a tegnapi edzésen összeszedett „kisebb” térdsérülés tényleg kisebb legyen és ne olyan, aminek okán további hosszú heteket kell kihagynia a Vidi fazonszabászának…
