Koszorúzással és ünnepi előadással tisztelgett Székesfehérvár az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. A Szent István Bazilika oldalán lévő emlékkeresztnél pénteken délután néma koszorúzással kezdődött az ünnep, majd a hagyományokhoz hűen idén is fiatalok léptek színpadra és idézték fel a 70 évvel ezelőtt történteket. A Vörösmarty Színházban a Kodolányi János Gimnázium Kodócska Diákszínpada 10 képben mutatta be, hogyan próbáltak eligazodni a gyerekek a körülöttük hirtelen megváltozott világban. Az előadást megelőzően dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke mondott beszédet.
Csendes megemlékezéssel kezdődött az ünnepi események sora október 23-án, Székesfehérváron. Pénteken délután a Szent István Bazilika oldalán lévő ’56-os emlékkeresztnél néma koszorúzással tisztelegtek a város és a megye önkormányzatainak képviselői. Az emlékezés virágait közösen helyezte el dr. Cser-Palkovics András polgármester és dr. Szabó Tibor, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke. Koszorút helyeztek el a Magyar Honvédség, valamint a nemzetközi katonai szervezetek képviselői, a katasztrófa- és rendvédelmi szervek vezetői, a történelmi egyházak, a politikai pártok, valamint a civil szervezetek képviselői.
A néma főhajtást követően a résztvevők átsétáltak a Vörösmarty Színházba, ahol a Kodolányi János Gimnázium ifjú színjátszói léptek fel és köszöntők hangzottak el. Ünnepi beszédében dr. Cser-Palkovics András polgármester felidézte, hogy nemrégiben kapott egy levelet egy Veszprémben élő idős úrtól, aki gyermek- és ifjú éveit Székesfehérváron töltötte, és aki 70 évvel ezelőtt maga is a laktanya előtt állva látta, ahogy a fegyverek a fegyvertelenek felé fordultak. Aki átélte a forradalom felemelő pillanatait, majd a megtorlás hosszú, keserves hónapjait is. Ezekben a történetekben ott volt a történelmi fiatalság rettenthetetlen bátorsága, egy város közösségének összefogása, egy egész nemzet megingathatatlan szabadságvágya – emelte ki a városvezető.
„Hiszem, hogy kevés szebb tisztelgés létezik annál, mint felelősségteljesen és jól élni azzal a szabadsággal, amiért eleink ekkora áldozatot vállaltak, és egy közös programot megvalósítva hősök otthonához méltó várost építeni. Ezért elindítjuk Székesfehérvár 2038-ig szóló városfejlesztési stratégiájának társadalmi egyeztetését. Arra hívunk mindenkit, hogy mondja el véleményét, ossza meg tapasztalatait, mert otthonunk jövőképe közös gondolkodásból születik, közös felelősségvállalásból erősödik és közös munkával válik valóra.” Székesfehérvár polgármestere hozzátette, hogy a jövő tervezése közben sem veszíthetjük szem elől a jelen viharos valóságát országunkban sem. „A hetven évvel ezelőtt egy világ figyelmét felkelteni képes hősök sok mindennek nem örülnének abból, amit manapság tapasztalnának. Az egymással szembeni gyűlölködés, a bosszú hajszolása, a rombolás, a kölcsönös tisztelet hiánya, a közbeszéd stílusa élőben vagy az éteren keresztül bizony nem méltó 1956 eszményeihez. Sokkal inkább lenne az a közös gondolkodás, az érdemi és értelmes vita, a nemzeti és a városi minimum kialakítása, a valódi értékeink megbecsülése és az összefogás képessége.” – hangsúlyozta dr. Cser-Palkovics András.
„Hetven évvel ezelőtt egy nép azt mondta: elég volt. A pesti srácok a világégés borzalmai után egy évtizeddel, a szabadság iránti olthatatlan vágytól vezérelve lázadtak fel a Szovjetunió által támogatott zsarnokság ellen. A forradalmárok önfeláldozó hősiessége új fejezetet nyitott a modern kori magyar történelemben: Magyarországra azóta a meg nem alkuvás, a saját érdekeiért való kiállás és a hősi ellenállás példájaként tekintenek szerte a világon” – emelte ki ünnepi beszédében dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. Hozzátette: „Őseink és az ötvenhatos hősök példája ma is arra figyelmeztet bennünket, milyen következményekkel járhat, ha a politikai hatalom ellenőrzés nélkül kezdi használni az állam kényszerítő erejét, az intézményeket és a tulajdon feletti hatalmat. Közös felelősségünk, hogy a Rákosi-korszak öröksége semmilyen formában ne térhessen vissza.”
„Hiszek a szeretet végső győzelmében és hittel hirdetem: a mi eszményünk olyan Magyarország, amelynek alapja a vallás-erkölcs, támasza a nemzeti érzés, fiai és leányai hívők és magyarok.” – beszéde végén az elnök a bevezetőjében elhangzott Mindszenty József hercegprímás gondolataira utalva hangsúlyozta, hogy a Mindszenty által is felidézett Szent István-i intelmek ma is fontos útmutatást jelentenek a fehérváriak és a Fejér vármegyeiek számára. Gondolatait az alábbi üzenettel zárta: „Hűség az Úristenhez, Krisztushoz, a Magyarok Nagyasszonyához, egyházatokhoz és magyar hazátokhoz!”
Az ünnepi gondolatokat követően a közönség a Kodócska Diákszínpad előadását láthatta. A Láposi Anita által írt és rendezett Kedves Naplóm! című előadás tíz jelenetben, fiktív naplóbejegyzéseken keresztül mutatta be a forradalom hétköznapi hőseit, az iskolás gyerekek kisebb-nagyobb küzdelmeit önmagukkal, a világgal és a történelem eseményeivel. A történetek olyan kérdéseket és érzéseket idéztek fel, amelyek a mai tizenévesek számára is ismerősek lehetnek, ám a hetven évvel ezelőtti gyerekek egészen más körülmények között szembesültek velük. A gyermeki nézőponton keresztül hozták közelebb 1956 őszét, és arra is emlékeztettek, milyen törékeny érték a béke, a szabadság és a biztonság. A drámai elemeket sem nélkülöző, felemelő előadás végén hatalmas vastapssal köszönte meg a közönség a diákok felkészült összjátékát.
A jubileumi évforduló alkalmából rendezett ünnepi eseményeken részt vettek azok a sors- és kortársak, akik hetven évvel ezelőtt együtt írták városunk, az ország, a világ történelmét. Köztük volt a székesfehérvári születésű Keszei Imre is, aki 1956-ban egyhetes joghallgató volt Budapesten, amikor kitört a forradalom. Testvérével, Keszei Istvánnal október 25-én érkeztek haza, hogy beszámoljanak a fővárosi eseményekről. Tették mindezt a Városház téren összegyűlt tömeg előtt, a Városháza erkélyéről.
(ÖKK, Media24, fotó: Mátay Balázs)
