A 147 éve, 1879-ben született Bory Jenőre emlékeztek szombaton a művész öreghegyi mellszobránál. A család nevében dr. habil. Pogátsnik Monika, Bory Jenő dédunokája emlékezett, majd virággal tisztelegtek a sokak számára kedves alkotó emléke előtt. Székesfehérvár nevében Róth Péter alpolgármester rótta le tiszteletét.
Napfényes őszi időben gyülekeztek szombaton Bory Jenő mellszobránál a család tagjai és a mester tisztelői, hogy fejet hajtsanak a 147 éve született szobrász, építész emléke és munkássága előtt.
A Bory-várat nyugodt derűvel szemlélő mester szobránál a Vasvári Pál Általános Iskola diákjai adtak verses-zenész műsort, majd dr. habil. Pogátsnik Mónika, Bory Jenő dédunokája idézte meg a különleges tehetségű dédnagyapa alakját. „Vajon milyen lehetett itt az élet 100 évvel ezelőtt, 1926-ban?” – tette fel a kérdést, időutazásra hívva a megjelenteket. Mint ismert, Bory Jenő Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanított, és amikor vonattal hazaérkezett szeretett városába, valószínűleg kocsit fogadott és úgy tudott eljutni a Bory-várba. 1920-ban ugyan már volt egy próbabuszjárat Székesfehérváron, de ez 1926-ra valamiért megszűnt.
„Dédnagyapám 47 éves volt ekkor, 100 évvel ezelőtt, alkotó életének a legtermékenyebb időszakában volt. Így aztán a neve számos újságban jelenik meg ekkortájt. Az egyik ilyen tudósítás az éppen 100 évvel ezelőtt felavatott bodajki Kálváriáról szól, amelynek domborműveit Bory Jenő készítette.” – emelte ki Pogátsnik Monika, hozzátéve, hogy aztán a második világháborúban sajnos a kálvária megsérült, s az azt követő felújításkor kőből készítették el a stációkat. De ugyancsak ekkor jelent meg írás a Prohászka Ottokár szoborról és az emlékünnepségről, hiszen 1926-ban ünnepelte Prohászka Ottokár a püspökségének 20 éves jubileumát. A Bory Jenő által a püspökről készített 70 centiméter magas márványszobrot tehát ezen a jubileumon adták át. És arról is szóltak a korabeli híradások, hogy a szobrász ebben az évben Jávorszarvas című művével szerepelt a Műcsarnokban rendezett őszi tárlaton a kortársakkal együtt. Az 1926-os Képes Krónika pedig arról ír, hogy Bory – amellett, hogy szobrász – nagyon szeret Fehérvárra járni, és kertjében gyümölcsfákat, rózsákat gondoz, szőlőt termel, illetve különleges kakasokat és tyúkokat tart. „Megkérdeztem édesanyámat, mi igaz ebből. Mint kiderült, valójában dédnagyanyám törődött az állatokkal a vár körül – mert akkor itt még tényleg tyúkok kapirgáltak és disznót is tartottak -, Jenő csak annyiban segített, hogy este beterelte a tyúkokat a helyükre. Úgyhogy akkor is voltak már pletykalapok, amik így számoltak be a művészről.” – tette hozzá a dédunoka.
Bory Jenő ekkor már háromgyerekes édesapa volt, két lánya, Ilona és Klára 16 éves, fia, György pedig 12 éves volt. Könnyen lehet, hogy a nyári estéken a sétákon körbenézve, visszapillantva döntötte el, hogy a vár melyik részére lenne érdemes még egy tornyot, egy boltívet vagy éppen egy kupolát építeni. „Egészen biztos nem gondolta azt, hogy száz év múlva majd itt állunk a szobra előtt. Nem gondolta, hogy életműve nem csak a család, hanem a környékbeliek, a városlakók számára milyen fontos jelentőségű lesz, és hogy milyen sok turista keresi majd fel a várat az ország minden részéből.” – zárta emlékezését a Bory-utód.
Az ünnepség tiszteletadással folytatódott: a mester szobránál Ágoston Bence ükunoka hajtott fejet és helyezte el a család nevében az emlékezés virágait, míg Székesfehérvár Önkormányzatának képviseletében Róth Péter alpolgármester koszorúzott. A Bory-hagyaték megőrzéséért, a vár értékeinek ápolásáért és a Bory-életmű minél szélesebb körű megismertetéséért sokat tett dr. Ágoston Béla munkássága előtt is tisztelegtek ezen a délelőttön. Az ő emlékét a Bory téren álló dombormű őrzi, amelynél Rostásy-Szabó Emma ükunoka helyezte el az emlékezés virágait. Az eseményen Öreghegy lakói és az alkotó más tisztelői is lerótták kegyeletüket.
(ÖKK, Media24, fotó: Mátay Balázs)
